Névadónkról
Kvasz András 1883. november 21-én született Békéscsabán, egy szlovák gyökerekkel rendelkező iparos család második gyermekeként. Apja műhelyében már igen fiatalon megszerezte technikai tudásának alapjait. A csabai kovácsműhelyben a lovak patkolásán kívül kocsirugók, kukoricadarálók készítésénél segédkezett mindaddig, amíg egy sajnálatos esemény új irányt adott életének. Apja kovácsműhelye tűz martalékává vált, így a család vélhetően megélhetési okokból Budapestre költözött. András, a munka mellett megszerzett technológusi szakképesítéssel 1904-ben, alig 21 évesen mechanikai műszerészműhelyt nyitott a Tisza Kálmán téren. Több segédet és inast foglalkoztatva főleg kerékpárok, és az akkor forradalmi újdonságnak számító motorkerékpárok javításával foglalkozott. Közben a motorversenyzéssel is megpróbálkozott. Ennek nyomát, egyik bukása utáni orrcsonttörésből fakadó jellegzetes pisze orrát büszkén viselte.
Miközben munkája, szaktudása révén műhelye hamarosan ismertté vált a környéken, ő csillapíthatatlan kíváncsisággal figyelte a technika fejlődésével, elsősorban a repülés kibontakozó történetével kapcsolatos híreket. Így, mikor a már ismert gépészmérnök, repülőgép konstruktőr, Zsélyi Aladár 1908-ban egy szép napon betévedt műhelyébe alkatrészeket rendelni, hamar a repülésre terelődött a szó. Zsélyi szenvedélyes előadása a repülésről, az új technikáról rabul ejtette András képzeletét.
A beszélgetés nem maradt következmények nélkül. András hamarosan feladta jól induló vállalkozását. Lépésével egy életre elkötelezte magát a repülés mellett. Zsélyi mellé szegődve több repülőgép építésében segédkezett. Munkájukra ösztönzőleg hatott Bleriot 1909-es budapesti bemutatója, valamint sikeres kísérlete a La Manche csatorna átrepülésére.
András nem elégedett meg segédkonstruktőri szerepével. Első, önállóan épített, 25 lóerős Anzani motorral hajtott repülőgépével 1911 tavaszán kezdte meg a próbarepüléseket. A Kvasz 1-es névre keresztelt monoplánjával azonban felszállás közben balesetet szenvedett. Egy eléje futó lovaskocsi fölött akarta átemelni gépét, de a hirtelen kormánymozdulatot sebességvesztés, majd átesés követte. Bár a tíz méteres zuhanás következtében pilóta és gépe egyaránt összetört, az akarat töretlen maradt. Andrásnak nem ez volt az első zuhanása, és nem is az utolsó. Balesetéből felépülve, most is, ahogy mindig, a tapasztalatok felhasználásával módosította, tovább tökéletesítette gépét. Az elszánt pilóta augusztusban második gépével már ismét a magasba emelkedett, és Rákosmező felett végzett körrepüléssel megnyerte a Sacellary György országgyűlési képviselő által kitűzött 500 koronás díjat.
Kvasz András konstruktőri munkája mellett küldetésének tekintette a repülés népszerűsítését. 1911-1914 között több mint 70 településen végzett, sokszor kalandos bemutató repüléseket. Ezek közül talán a legismertebb eset 1912. szeptember 10-én történt Aradon. Piros színű, Kvasz III. típusú gépe még a bemutató megkezdése előtt balesetet szenvedett. Egy váratlan széllökés következtében a repülő szárnya földnek ütközött. A gép repülésképtelenné vált. András, hogy a csalódott közönséget kárpótolja az elmaradt látványosságért, kiszerelte gépének motorját, majd felgyújtotta a szerencsétlenül járt monoplánt.
Az első világháború kitöréséig, télen is a hangár zugában lakva, újabb és újabb gépeken dolgozott. Bár iszonyú szegénységben élt, humorának köszönhetően a legnépszerűbb pilóta volt.
Az első világháborúban pilótaként teljesített szolgálatot, és rögtön a frontra került. Egy kényszerleszállást követően orosz területen fogságba esett. Jellemzően a pilóták lovagiasságára, családjának írott levelét orosz pilóták dobták le szülővárosa, Békéscsaba fölött.
A Tanácsköztársaság alatt a rákosmezei repülőtér parancsnoka lett. Mint elismert pilóta és konstruktőr, tagja volt a Magyar Pilóták Szövetsége testületének és a Műszaki Bizottságnak. Később ebbéli, politikainak ítélt szerepvállalását börtönbüntetéssel díjazták, de repülőbajtársai közben járására hamarosan szabadon engedték. A Francia-Román Légiforgalmi Társaság mátyásföldi telepén helyezkedett el szerelőként, majd egy ideig taxisofőrködött. 1937-től a budaörsi forgalmi repülőtér portásaként dolgozott.
1946-ban megindult a belföldi légiforgalom. Kvasz Andrást a békéscsabai repülőtér vezetésével bízták meg, ahol nyugállományba vonulásáig teljesített szolgálatot.
A repülés területén végzett munkássága elismeréseként 1953-ban a Nemzetközi Repülő Szövetség, 1969-ben és 1973-ban a postaügyi miniszter kitüntetésben részesítette.
Halála után Békéscsabán utcát neveztek el róla. 2001-ben szülőháza helyén Békéscsaba önkormányzata emléktáblát avatott.